Az év agrárembere

Az év agrárembere – Dr. Jóri J. István

Az Év Agrárembere díjat 2014-ben alapították, azóta minden évben a mezőgazdaságban aktív szerepet betöltők közéleti munkáját és társadalmi felelősségvállalását ismerik el átadásával. Az alapítók célja, hogy immáron ötödik alkalommal mutassa meg ország- világ számára, hogy milyen kiváló szakemberek vesznek minket körül. A díjátadóra 2019. február 3-án került sor Egerben.

A díjra célzott keresés során a támogatók és a zsűritagok segítették a jelölést, ugyanakkor önként is lehetett rá jelentkezni. A 130 jelölt közül 90-en fogadták el a jelölést. A 10 kategóriában a kategóriánkénti három döntőst a zsűri választotta ki, a közönség közülük választhatott közönségdíjast. A 2018 -as év Agrárembere díj győztese: Ledó Ferenc. Életműdíjban az idén 100. életévében lévő Dr. Bálint György (Bálint Gazda) részesült.

A 2018-as Év Agrárembere díj agrárgépészet kategória győztese címet a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gép- és Terméktervezés Tanszék professor emeritusa Dr. Jóri J. István nyerte el. Egyetemünkön végzett mezőgépgyártó szakon, majd a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézeben dolgozott. Kutatásai és elnyert ösztöndíjai révén a világ nagyrészén megfordult, és amerre járt értékes külföldi- és hazai szakmai kapcsolatokat épített ki az agrárszektorban. Kutatási eredményeit mai napig hazai és külföldi konferenciákon, szimpóziumokon osztja meg. Munkásságának meghatározó részét képezik a talajművelési vizsgálatok, a kutatások mellett rengeteg új megoldást kínáló talajművelő gépet minősített, néhány új szabadalmat alkotott. Szakmai tudását folyamatos publikációkkal adja tovább az utókor számára, szabadidejében pedig az Agrofórum újság gépesítés rovatát vezeti.

A díjátadó után készítettünk Vele interjút, hogy karrierjének személyesebb részleteit is megismerhessük, ne csak azon információkat, amelyek életrajzában szerepelnek.

Rögtön az alapoknál kezdtük a beszélgetést, ugyanis kíváncsi voltam, hogy honnan jött Tanár Úrnak a mezőgépek iránti elkötelezettsége, mi az, ami ilyen szenvedéllyel hajtja, honnan merítette az erőt és kitartást és milyen hatások terelték ezen terület irányába. Már gyermekként találkozott a mezőgazdaság kihívásaival, mivel saját családi birtokukon gyakran besegített a gazdálkodásba. megtapasztalta, amit mi sokan nem, hogy mekkora erőfeszítések kellenek ahhoz, hogy kenyér kerülhessen az asztalunkra. A kétkezi fáradságos munka miatt esténként sokszor megfogadta, hogy messze elkerüli a mezőgazdaságot és elektroműszerész lesz. Tanulmányai alatt ismét szembetalálkozott a mezőgazdasággal, ugyanis a Bánki Donát Technikum mezőgépész osztályában folytatta tanulmányait. Jó eredménnyel végezte el a szakot, és úgy döntött, hogy a Műegyetemen folytatja tanulmányait. Míg a többség az akkor nagyon divatos autó-, repülő-, hajó-, épületgépész szakokra ment, ő mezőgépes múltja miatt a mezőgépész szakot választotta. Az itt töltött évek alatt kialakult benne az a meggyőződés és szenvedély, hogy Magyarországnak a mezőgépészetben a mezőgépgyártásban, kutatásban tervezésben nagyon fontos szerepe van, hiszen országunk agrárország, a termeléshez pedig gépekre van szükség, a géptervezés így egy biztos, fix jövőt nyújt.

Az új dolgokra való nyitottsága miatt szerződést kötött a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézettel azért, hogy még több újdonsággal és érdekes megoldással tudjon meg ismerkedni. Ez volt az egyetlen lehetősége, hogy láthassa a világ újdonságait, hozzájusson a legújabb dolgokhoz, hiszen akkoriban még „be voltunk zárva” a KGST-be, és nem lehetett behozatni akármit az országba. Csak az Intézetnek volt lehetősége kísérleti céllal behozatni nyugati gépeket. Elmondása szerint az Intézetnek köszönheti továbbá a kapcsolatrendszerének kiterjedését is, mivel sok termelő szövetkezettel, gépgyártó céggel és szakemberrel került kapcsolatba a munkavégzés alatt. A mezőgépek minősítése kapcsán pedig a nyugati gyártókkal építette kapcsolatait.

Rengeteg hazai- és külföldi konferencia, szántóverseny, mérés, és gépkísérlet miatt többször is bejárta a világot. Megfordult Új – Zéland, Ausztrália, Japán, Korea, Kenya, USA, Uruguay és az összes Európai államban. Ezen utazások alatt széles látókörre tett szert. Azt tanácsolja, hogy akinek csak lehetősége van, utazzon, ne ragadjon le az itthoni kutatások és megoldások mellet, hiszen az, aki nem utazik, az beszűkül. Az tervez jól, aki globálisan gondolkozik és lokálisan cselekszik- mondta.

1995-ben számos külföldi ösztöndíj, kutatás és géptervezés után felkérték, hogy legyen a GSZI Mezőgazdasági Gépek Tanszék tanszékvezetője. Itteni erőfeszítéseinek eredménye, hogy az akkor rossz helyzetben lévő mezőgéptervező oktatást felfejlesztette, és a mezőgép tervezés tárgy keretein belül a mezőgépoktatást sikerült integrálnia a gépészmérnöki modulba.

Mára elmondható, hogy egyetemünkön egy jó csapat dolgozik a mezőgép oktatásért, melyben minősített oktatók és doktoranduszok egyaránt vannak. Jóri István Tanár Úr ugyan nyugdíjba ment, azonban máig aktív részese a tanszék életének. Felhalmozott szellemi tőkéjével, tapasztalataival és kapcsolati rendszerével mai napig segíti kollégáit és igyekszik átadni tudását. A fiatal pályakezdőket támogatja, számos neves szakember köszönheti neki sikeres karrierjének alakulását.

A díj számára nagy elismerés, először meglepődött, hogy jelölték rá, amelyet természetesen örömmel fogadott. A kategória győztesének nem közönség szavazta, hanem szakmai zsűri választotta ki, akik egyetemi kutatók, oktatók voltak, így számára még értékesebb ez a díj, hiszen ez egy szakmai elismerés kollégái részéről is.